Ó igen, ismét itt vagyok, már megint egy új szolgáltatónál, újabb nagy hévvel, hogy majd én most jó nagy blogger leszek. Hogy két hét múlva is így gondolom-e, vagy hogy egyáltalán belépek ide harmadjára is, még a jövő zenéje. Ismerve a kitartásomat, valószínűleg nem. Ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy végre elindultam a változást jelentő baromi hosszú úton, amiről valószínűleg a felénél letérek majd ismét belátva, hogy én így szeretem magam, ahogy vagyok: szétszórtan, feledékenyen, nemtörődömként. A francba, már megint agyalok, pedig ezt most nem akarom ilyenre. Mindegy. Fogjunk bele.
A mai napom egy szokásos, apánál töltött vasárnap. Délig aludtam, felkeltem, kapcsolgattam a TV-t, beszéltem pár szót az öcsémmel, ettem, elszívtam egy cigit, és most itt ülök. Attól tartok, a szívem már nem sokáig bírja ezeket a hihetetlen izgalmakat... Pedig még a tanulás hátra van... Mindegy, este felébredek a kómából és visszatérek az életbe, vagyis megyek Szegedre, és megkezdek egy újabb pörgős hetet. De mivel ez még a jövő zenéje, írok inkább a múlt hétről. Ez már csak azért is jó, mert legalább kaptok valami képet arról, hogy ki is próbálkozik itt írogatni mindenféle elmés bejegyzéseket.
Szóval a múlt hét. Hétfőn és kedden nem volt semmi. Suli reggel 8-tól este 6-ig. Jaj, le kell adnom egy órát, el ne felejtsem!!!!! Kedden este iszogattunk a csajokkal, és megtárgyaltuk az élet nagy dolgait. Ez így nagyon értelmiségiesen hangzik, pedig csak annyi történt, hogy megittunk egy üveg 300 Ft-os Tesco-s bort, fejenként elszívtunk fél doboz cigit, és közben kibeszéltünk mindent és mindenkit, pozitívan-negatívan egyaránt, ja és mindezt a koliban. Éjfélkor még nekiálltam égigcsinálni egy újonnan beszerzett, 1 órás aerobik-edzést, aztán tusolás, cetliragasztás és alvás. Előbbi alatt a kövekező feliratú lap fürdőszobaajtóra történt kiragasztását értem: "Kedves lányok! Egy kis matek: vér+tamponVbetét+hajcsomó = KUKA! Megértéseteket köszönjük!". Hát igen, a kolis élet szépségei...
Szerdán délben nagyon boldog voltam, ennek örömére este lenéztünk Szotéba, ahol leálltunk csocsózni - és közben persze inni. Hárman voltunk csajok, három perc múlva pedig négy srác hívott ki minket. A bennem lévő bor- és Istennyila-mennyiség megkívánta, hogy kiálljak magamért. Magyaráztam nekik nagy komolyan a koszovói helyzetről, majd lerondáztam két csajt, akik már fél órája várták, hogy befejezzük a srácokkal a kört, amit elvileg 5 perc alatt le lehet tudni, mivel csak 7-8 labdával nyomhatod egyszerre. Az este további részében eléggé szét voltunk csúszva...
Csütörtökön nem is mentem órákra, amit borzasztóan szégyellek, dehát a másnaposság nagy úr, és különben is, ki kellett magam pihennem az estére, mivel egy négysoros Petőfit kellett felolvasnom ukránul a nemzetiségek házában. Mint később kiderült, csupa öreg népek előtt. A kaja jó volt, meg a görög pasi is. Nem értem, mostanában az idősekre bukom...
Pénteken vissza Orosházára, és azóta 3 napos téli álmot alszom ebben a hihetetlenül pezsgő, világgazdasági központ lévén hatalmas társasági élettel és rengeteg szórakozási lehetőséggel rendelkező kultúrális központban. Kell ilyen is...
Írhatnám még, hogy jól haladok a nyári élményeimet taglaló könyvemmel, de sajnos ez így nem igaz, mivel megrekedtem a bevezetésnél. De az legalább jó.
Na jó, befejezem, megyek cigizni, azután tanulni.
Ja, imádom a tavaszt, és egész nap ez megy a fejemben:
https://www.youtube.com/watch?v=hWzrr__wYMQ&feature=related
Utolsó kommentek